Ma van az utolsó nap, hihetetlen, milyen gyorsan elszállt az idő....

Reggel közös reggeli, majd megbeszélés Kabival, ajándékok átadása egymásnak ill. Kabinak. Clai családja megérkezett csütörtök este, ezért ők is jelen voltak az elején. Sue és Sandra nemsokkal később indultak Goára, így tőlük elbúcsúztunk.

Dél körül elindultam utolsó vásárlási körutamra, ami sikeres volt.:-)
Dougtól is elköszöntem, mivel ő az 5 órás vonattal indult Delhibe (30 óra az út, én nem bírnám...)

Összepakoltam, remélem nem lesz túlsúlyom, sajnos nincs mérleg a szállodában.

7-kor talákozunk utoljára Kabival, utána vacsora, majd 22.30-kor indulás a reptérre, a járatom hajnali 1-kor indul és dél körül érek Budapestre.

Nagyon hamar eltelt ez az egy hónap, sok új élménnyel (főleg pozitívval), sok új tapasztalattal lettem gazdagabb. Nem tudom mennyire változtatott meg, majd ti megmondjátok.:-)

Csütörtökön folytatódott a munka, kezdtük kicsit rózsásabban látni a helyzetet. Délre nagyjából készen is lettünk, mikor az igazgató elvitt minkett a szomszédos Britannia nevű híres, perzsa étterembe, ahol persze nagyon finomat ettünk. Főleg a Chicken Berry Pulav-ot emelném ki, ami rízses alapű húsos, szószos étel, meghintve különböző szárított gyümölcsökkel.

Délután még utoljára átnéztük a riportot, majd kiírtuk CD-re és átnyújtottuk az igazgatónak. Tetszett neki.:-)

Este elmentünk egy másik híres boltba, a Central Cottage Industries-ba, ahol minden indiai tájegység kézműves tárgyai megtalálhatóak. Ajánlom azoknak, akik csak Mumbaiba jutnak el.

20.30-ra foglaltak a többiek asztalt a Goa Portugesa nevű étterembe az utolsó közös vacsoránkhoz. Vacsora után elmentünk egy discoba, majd miután 1-kor bezárt (itt minden disco bezár 1-kor), még a szállodában megünnepeltük Miguel születésnapját és egészen 3-ig beszélgettünk.

Szerda reggel prezentáltunk, ami igazából nem is volt prezentáció, az igazgató csak végiglapozta az oldalakat és elmondta, hogy mit szeretne máshogy látni.

A délután elég stresszes volt, mivel rájöttünk, hogy nem is olyan kevés az, amit át kell náznünk és ki kell javítanunk, egészen 7-ig dolgoztunk rajta. Utána hivatalosak voltunk az IBM egyik Marketing Igazgatójához vacsorára. Az apartman gyönyörű volt, a tengerre nézett és a vacsorát pincérek szolgálták fel.

Utolsó előtti előtti munkanap. Bele kellett húzni, hogy minden kész legyen. Ebéd az asztal mellett, egy kézzel evés, másik kézzel gépelés...de utálom az ilyen napokat...

Este sokáig bennt maradtunk, utána végre kihasználtuk annak a lehetőségét, hogy a városközpontban dolgozunk, és elmentünk vásárolgatni ill. utána megvacsoráztunk.

Azt gondoltuk, hogy ha 9-kor indulunk el kocsival, akkor hamar hazaérünk. Na nem így lett…röpke 2 óra alatt sikerült eljutni a szállodáig (ez még valószínűleg a fesztivál hatása, még ma is ünnepeltek).

Ja és holnap reggel 10:30-kor prezentálunk az igazgatónak, a prezentáció már majdnem kész.

Hétfő ünnep nap volt, a Dandya utolsó napja, ennek ellenére délelőtt dolgoztam egy kicsit majd elmentem a könyvesboltba, ahol sikerült néhány jó szakácskönyvet vennem.
1 órára ebédre voltunk hivatalosak Sue-val a partnerünkhöz, Nanditához, aki bengáli származású, Kalkuttában született. A bengálik kedvence a hal és az édesség. Az ebéd első fogása Bengáli keserű subji volt, amit rízzsel ettünk. Utána következett a sült hal rízzsel és salátával, majd csirke curry baturával (indidai lepény). A végén persze az elmaradhatatlan édesség is asztalra került, ami a sondes nevet viseli.

Miután megebédeltünk és beszélgettünk, Nandita elvitt minket egy közeli piacra, ahol Sue vett ruhákat az unokahugainak én pedig végre találtam egy szép flip-flopot.

A túra végén eltaxiztunk még Sue-val egy bevásárlóközpontba, ahol sikerült beszereznem néhány DVDt is.

Szombaton reggel 3 óra alvás után elindultunk a reptérre Dawn-al. A repülő szerencsére időben el is indult, 2 óra alatt értünk Delhibe. A városban meleg, napsütéses idő fogadott. Az elő benyomásom úton a szálloda felé az volt, hogy itt minden zöld. Mumbai után hihetetlen felüdülés volt parkokat, fákat, erdőket látni. Második újdonság a jól táplált tehenek látványa volt, ami szerintem szintén a sok zöldre vezethető vissza, Mumbaiban a tehenek nagyon soványak.

11 körül kezdődött a városnézés, ahol a Jama Masjid volt az első állomás, ami India legnagyobb mecsete és amely 1656-ban készült. Utána következett a Delhi vörös erőd, csak kívülről, mivel éppen felújítás alatt áll; majd ebéd és az India Gate, amire felírák a 2. világháborúban elhunyt indiai katonák nevét és egy örökmécses is ég a boltív alatt. Következtek a parlament épületei, itt is van alsó- és felsőház, mint Angliában, ill. itt áll még az Elnöki Ház is. Ezután elmentünk a Qutab Minar-hoz, ami a világ legmagasabb szabadon álló minarete, valamint része a világörökségnek. Az est fénypontja a Lotus templom volt, aminek a szépsége engem nagyon meghatott. Az aznapi utazás néhány bolt meglátogatásával végződött.

Vasárnap reggel megjött Sandra Ladakh-ból, aki 10 napot töltött ott Clai-jel a Seabuckthorn gyümülcs értékesítésének lehetőségeit tanulmányozva. Együtt elindultunk Agrába, amit 5 óra múlva el is értünk. Lepakoltunk a szállodában és elindultunk a Taj Mahalhoz. Az a baj, hogy ezt nem tudom leírni szavakkal, ezt látni kell...
Este még vacsorátunk egyet közösen, ill. megittunk egy sört beszélgetés közben a szálloda 'tequila bárjában'.

Hétfőn ünnep volt (ennek ellenére minden nyitva van Indiában). Reggel az Agra erődben kezdtünk, aminek csak 20%-a áll nyitva a látogatók előtt, a 80%-ában még mindig a hadsereg állomásozik. Az erőd szintén nagy benyomást tett rám. Nemsokkal dél után elindultunk vissza Delhibe, mikor odaértünk a reptérre kiderült, hogy sajnos a repülő 2 óra késéssel fog csak elindulni. Egész nap nem ettünk semmit se, a reptéren pedig csak Mc Donald's volt, nem volt mit tenni, beértük azzal.

Mindent egybevéve teljes mértékben megérte a hétvége, hihetetlen élményekkel és újult erővel tértem vissza a munkába.

Vasárnap reggel 7-kor elindultunk a város felé, gyalog a vasútállomásig, utána másodosztályon utaztunk, mivel alig voltak a vonaton (egyébbként mindig elsőosztályon utazunk, ott nincs akkora tömeg).

Eljutottunk a Gateway-hez, ahonnan a hajók indulnak az Elephanta szigetre. A hajó pici volt de kényelmes, az alsó szinten ültünk, ott nem sütött annyira nap. 1 óra alatt értünk át, ott fel kellett sétálni a hegyre, ahol a hires barlangok vannak. Mint megtudtuk, a barlang itt templomot is jelent, ez a templom Síva temploma volt. Volt ingyen idegenvezetés és mivel korán mentünk, nem volt sok turista se. A szigeten egy elefánt se él, de annál több majom (több, mint ahány ember, lsd. képek). 2-3 órát töltöttünk el a zöldben és csöndben, majd visszatértünk a nyüsgésbe. Mielőtt hajóra szálltunk ettünk még sült csöves kukoricát, amit sütés után még limelével is meglocsolnak, nagyon finom.

A parton fogtunk egy taxit és elmentünk a Chapatti Beach-re, ahol megebédeltünk majd sétáltunk egy nagyot.

Szombaton végre kialudtam magam, nagyon jól esett!

Reggeli után elindultam a városba, riksával a helyi vasútállomásig, utána pedig vonattal utaztam tovább (Churchgate Station). Innen gyalog a Prince of Wales Múzeumba, ami India kultúráját mutatja be, ill. itt kerültek kiállításra a Tata család által adományozott európai festmények is. A belépő árában benne volt az idegennyelvű fülhallgatós útmutató is, ami nagyon hasznos dolog, főleg azért, mivel egyedül mentem (legalább a néni beszélt hozzám ;). Mivel kifejezetten meleg nap volt és a múzeumban se volt légkondícionáló, a kiállítás után meglátogattam a közeli Jehangir Art galériát, ahol a Samovar étterem működik. Ez egy picike, olcsó és népszerű hely, a Limca (szénsavas limonádé) életmentő volt.

Miután elfogyasztottam egy kis kukorica levest is, elindultam a vasútállomásra. Kipróbáltam azt is, milyen mozgó vonatra felugrani (majdnem lekéstem :)

Santacruz-ban találtam egy bevásárlóközpont, ahol sikerült bevásárolnom fűszerekből, ill. a helyi cipőboltot is meglátogattam.

Este együtt vacsoráztam Douggal és Tinggel, akik szintén itt maradtak a városban a hétvégére.

Pénteken egész délelőtt írtam, 4 órára pedig elmentem egy megbeszélésre az egyik középvállalathoz, aki a Johnson&Johnson cég logisztikai beszállítója. Mesélt a saját CSR projektjükről, és elmondta a véleményét arról is, hogy milyen programok lennének érdekesek a kis- és középvállalatok számára. tanulságos beszélgetés volt.

Miután visszaértem a szállodába öszzeültünk Sue-val és egészen éjfélig dolgoztunk. Nagyon kevés már az idő és szeretnénk rendben befejezni. A 20-25 oldal már 60-nál tart...

Csütörtökön a szállodából dolgoztunk, hogy végre produktívak legyünk. Nagyon nehéz úgy írni, hogy egyfolytában jönnek hozzánk az emberek ill. nekünk kell menni megbeszélésekre.

Egy megbeszélés volt mára is, de oda csak Sue ment, hogy én addig írhassak (vagy 20 oldallal gyarapodott is a riport a nap végére). A megbeszélést a Bombay Oktatási Minisztérium szervezte, ahol részt vettek az nonprofit szervezetek és a nagyvállalatok is, a téma pedig az állami és privát szféra együttműködése volt.

Este egyeztettük Sue-val a nap történéseit majd elmentünk együtt a csapattal vacsorázni egy közeli étterembe.

3.30-kor megbeszélés volt a College of Social Work Nirmala Niketan nevű középiskolában, ahol találkoztunk egy Mumbai környékén megvalósult project vezetőjével, aki hasznos információkkal látott el minket az egészségügyi problémákról. Ezután szerencsés véletlen folytán összefutottunk a Pratham nevű nonprofit cég egyik aktivistájával, Faridával, aki nagyon fontos dolgokat osztott meg velünk Mumbai oktatási problémáiról.

A megbeszélések után vonattal mentünk Kabihoz, hogy elkerüljük a csúcsforgalmat. A mostani főzősuli volt szerintem az eddigi legjobb, Kannu volt a főszakács, aki Kabi lakótársa. Ő Radzsasztánból származik, ezért ottani ételeket főztünk (összefoglalva minden csupa ghee (vaj)). A menü: 3 féle kenyér: Batti, Chapati, Paratha; céklás raita (joghurt saláta), padlizsán paradicsommal és fűszerekkel, dahl (lencse) valamit az elmaradhatatlan sör, továbbá kedves helyi vendégek hoztak száraz fehérbort, ami egész finom volt (nincs sok indiai bor, de ami van, az finom).

Kedden reggel 5 óra alvás után az irodában egy telefonos interjúval kezdtem, egy indiai IBM-es kolléga hasznos információkkal látott el a Delhiben működő nonprofit szervezetekkel kapcsolatban.

Ezután elmentünk az Impact India Foundation irodájába, a fő projektjük a Lifeline Express nevet viseli, ami egy ingyenes műtéteket végző vonatot takar.

Gyors ebéd után meglátogattuk a másik Sneha irodát is, ahol programokat ill. orvosi ellátást szerveznek az öregeknek és oktatást a nőknek. Ezután a Mitra nevű NGO-val találkoztunk a hotelban, itt dolgozik 2 társunk. A  Mitra önkéntesek elosztásával foglalkozik, vagyis cégek bízzák meg őket, hogy az alkalmazottaiknak keressenek önkéntes projekteket.

Este elindultunk vásárolgatni, 5 perc után elkezdett szakadni az eső, jól megáztunk (igazi monszun volt). Később még dolgoztunk együtt egy kicsit a projekten, megint nem sikerült éjfél előtt ágyba kerülnöm...

Péntek reggel a Tata Powers-nél kezdtünk, ahol a CSR-ért felelős beosztott 2 órás előadást tartott, a részletes riportok és adattáblák nagy benyomást tettek rám.

Ezután a Tata Institute of Social Sciences-hez mentünk, ami a külvárosban egy elkerített területen van, egy park közepén. Megismerkedtünk egy professzorral, aki szintén megosztotta velünk az oktatásról és egészségügyről alkotott véleményét, nagyon érdekes volt.
A megbeszélés után megebédeltünk a helyi kantinban, majd felmentünk Nandita lakására, aki a TISS-en belül lakik, mivel a férje professzor és ott tanít. A nagyobbik lánya épp beteg volt (semmi fertőző), ezért vele is találkozhattunk (lsd kép).

Ezután mentünk a kórházba, ahol végül szerencsére nem volt körbevezetés, hanem csak az egyik nonprofit cég vezetőjével találkoztunk. Az NGO neve Sneha és anyákra és újszülöttekre koncentrál (oltások, táplálkozás, higiénia).

A nap további részét a hotelben töltöttük kutatással, majd este még elmentünk az új Bollywood filmre, aminek nem volt angol felirata, de így is nagyon élveztük (a címe: Dil Bole Hadippa!).

A Delhiről és Agráról szóló beszámolót a hétvégén tudom csak megírni, addig nem nagyon lesz időm.

Ma reggel nehéz volt felkelni a tegnapi hosszú este után. Mielőtt beértünk volna a Kamarába, megállítottuk a sofőrt egy pékségénél, ahol sikerült vennem sajtos croissant-t, már nagyon hiányzott az igazi péksütemény reggelire.

A munka jól ment délelőtt, ebéd helyett sétáltunk egyet, mivel egyikünk se volt nagyon éhes, azért útközben ettünk egy fagyit és vettünk néhány banánt, darabja 2 Rúpia = 8 Forint...bárcsak otthon is ilyen olcsó lenne!!! Sajnos most nincs mangó szezon, így csak a gyümölcs levét ihatom.

Délután Sue részt vett egy HR megbeszélésen, mivel ő otthon (USA) HR tanácsadóként dolgozik. Én addig kutattam. Este ismét vonattal jöttünk haza, mivel későn indultunk és nagy lett volna a forgalom. Villa Parle a negyed, ahol lakunk, elég sok árus van erre felé, végre tudtam venni joghurtot vacsorára.

Holnap egész nap utazni fogunk, délelőtt megbeszélés a Tata Powers-nél, délután megyünk a Dharavi slum-ba (Mumbai legnagyobb nyomornegyede) és megnézünk egy kórházat is ott. Kicsit félek, de remélem minden rendben lesz.

Jó éjt mindenkinek!
Cili

A szerda kifejezetten jól indult, új autó, nincs szag, huh...

Délelőtt folytattuk a kutatást, egész sok hasznos információt találtam. Délután elautóztuk a Mahindra & Mahindra céghez, ami egy vezető többfunkciós haszongépjárműveket és mezőgazdasági gépeket gyártó cég. Ott találkoztunk azzal a magas beosztású személlyel, aki a cég társadalmi felellősségvállalásáért felelős. Nagyon érdekes dolgokat mesélt a cég önkéntes programjáról, a faültetési projektjükről és egy árvíz súlytotta falu megsegítéséről. kaptunk tőle a végén egy ajándékcsomagot, amiben volt egy pamut ing és egy baseball sapka, ezt viselik az önkéntesek munka közben.

Hazafelé megálltunk a Nariman point-nál, ami Mumbai egyik legszebb része, itt kezdődik a tenger. Sütött a nap, fújt a szél és csend volt...tényleg nagyon szép hely (lsd. képek).

Mikor visszaértünk a Kamarába találkozhattunk az elnökkel, aki egyébbként a Mahindra & Mahindra cég CFO-ja (pénzügyi vezetője). Azt hiszem még sose találkoztam ilyen magas rangú emberrel.

A megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy vonattal megyünk Kabihoz, mivel a múlt héten 2 órát ültünk a csúcsforgalomban. Így egy óra alatt oda is értünk, persze már mindenki ott volt, nagyban borsót pucoltak. Ma hegyi konyha szerint főztünk, vagyis olyan ételeket, amiket a Himalayaban szoktak enni. A menü Madras curryvel kezdődött, ami joghurt (curd) alapú étel. Kell hozzá krumpli, borsó, joghurt, zöld chilli és foghagyma, továbbá néhány fűszer. Nagyon finom és nem nagyon csípős, inkább kicsit édeskés. Ezt ettük először rízzsel. Utána következett a savanyú lencse (dahl), ami nekem kicsit túl savanyú volt, de azért finom. Ezt is rízzsel ettük. Ezeken kívül volt még répa-retek saláta, és zöldlevelek (menta, retek levele) és fűszerek (kashmir chilli, ami hasonlít a magyar fűszerpaprikára, ánizs, bors, szezám mag), mindez megforgatva olajban. A ráadás pedig a milk cake volt (nagyon édes, ezt boltban vettük), amit a Ramadán estéin szoktak enni a muszlimok. Persze a főzés mellé finom Kingfisher sört ittunk, nagyon szeretem az ilyen estéket...:-)

Azt hiszem nem említettem, hogy Kabi háza vegetaiánus, ezért csak zöldésges ételeket főzünk.

Nem tudom írtam-e már, de tegnap óta döglött hal szaga van a bérelt autónknak. Miután ezt elmagyaráztuk a söfőrnek, utána a hazafelé útra beillatosította a kocsit (valószínúleg a saját dezodorával), mire nem csak hogy döglött hal szaga volt a kocsinak, de még erős spray szaga is. Nehéz volt megállni, hogy ne hányjak.

A délelőtt ezután munkával telt, elkezdtük a kutatást, elég jól haladunk. Ebédet ma nem rendeltünk, mivel Nandita (Kamarában a fő kliens) azt mondta, elvisz minket a Taj Mahal hotelbe. A Kamarának volt egy kétnapos mezőgazdasági konferenciája, amibe bele is hallgattunk, majd utána részt vettünk a svédasztalos ebéden, nyammmi.... Még mindig nem hiszem el, hogy ma a Taj-ban ebédeltem...:-D

3 körül visszaértünk az irodába, 6-ig dolgoztunk, utána elmentünk a vetítésre, ami a helyi francia intézetben volt. A filmek nagyon érdekesek voltak, a hosszabb egy nyomornegyedben élő családról szólt, ahol mindkét szülő vak és két kisfiuk van.

Vonattal jöttünk haza, női első osztályon, alig voltak. Vacsora gyanánt Sue-val elfeleztünk egy pisztáciás fagyit.

Holnap következik a második főzőlecke, így valószínűleg későn érek majd haza, folyt. köv. csütörtökön.

Újra hétfő...reggel azzal ébredtem, hogy semmi kedvem dolgozni menni...ez mondjuk nem jelentett semmi újat!;-)

Kicsit később indultunk mint szoktunk, így röpke 1,5 óra alatt meg is érkeztünk a Kamarába. Délelőtt összeállítottuk a kérdéssort az interjúkhoz ill. az internetes kereséshez a kritériumtáblát.

Ebéd szokásos rendelés volt, kivétel, hogy ma semmi kedvem nem volt az indiai fűszerekhez, így ananászos pizzát ettem, ami egész jó volt. Mondjuk úgy, a célnak megfelelt.

Délután megpróbáltunk telefonálni (csak a titkárnőn keresztül lehet), mire 2 perc után elromlott a telefon. Kb. 1,5 óra alatt sikerült megjavítaniuk, de addigra már nem volt elérhető a pasi. Befejeztünk egy két fontos dokumentumot is.

A munkából 6-kor sikerült csak elindulni, csúcsforgalomban, ami újabb 2 óra autókázást jelentett...mennyi időveszetség, hihetetlen...

Holnap munka után az Alliance Francaise-ba megyünk, két dokumentumfilmet vetítenek ingyen, nagyon érdekesnek ígérkezik. A filmek címe ERASED és BILAL, ha valaki utána szeretne nézni.:-)

Jó éjt!
Cili

Ma reggel nekiálltam blogolni, tudom, nagyon le voltam maradva, mentségemre szolgáljon, hogy nagyon későn értünk haza minden este és kedden nem is volt alkalmam laptop hiányában.;-)

A mai napra egy fesztivál van kilátásban, Mumbai Bandra nevű negyedében. Ezzel csak az a gond, hogy zuhog az eső, nem kicsit, és villámlik meg dörög is, kcsit félek kimenni...
Állítólag vannak kávézók arra, és fedett boltok...na majd kidrül.

Szerencsére mire odaértünk már nem esett az eső. Először a kézműves vásárt néztük meg, ami nagyon szép volt, igazi értékek, nem olyan, mint bennt a városban. Természetesen vettem is néhány dolgot.:-)

Utána átsétáltunk a templomhoz, ahol rengeteg ember volt, nekem meg tömegiszonyom lett....nem volt egyszerű, de végül megérte. A kilátás mesés volt fenntről a tengerre, utána le is mentünk a vízhez, sétáltunk a parton. Este az egyik partner cégtől jött két fiú, akik elvittek minket egy jó kis étterembe.
Érdekesség: itt mindig 3-4 féle ételt rendelnek, és mindenki eszik mindenből, majd a végén egyenlően elosztják a számlát. Az indiaiak nem igazán ismerik az egyéni rendelés fogalmát. Egyébbként az új módszer eddig mindig bevált.;-)

A szombati nap közös reggelivel kezdődött, ahol eldöntöttük, hogy a napot a belvárosban töltjük és vonattal fogunk utazni.
Első alkalommal mindenki szerint az 1. osztályon kell utazni a külföldieknek, hogy hozzászokhassanak a tömeghez.
A pályaudvaron kígyózó sorok fogadtak a jegypénztárnál (mintha csak a Keletiben lennék), de végül egész gyorsan megkaptuk a jegyet.

A vonat út sokkal kellemesebb volt, mint gondoltam, nem volt akkora a tömeg, mint vártam, egész kényelmesen lehetett állni (lsd képek, videók).

Ketten korábban leszálltak a vonatról, mert a partner cégnél dolgozó egyik kollégájuk meghívta őket ebédre. Mi a Churchgate pályaudvarig mentünk, ami egyben a végállomás is volt.

A nap nagy része sétálással telt, megnéztük a régi belvárost, a központi parkot (ahol kizárólag krikettezi lehet), a régi zsinagógát, a Prince of Wales múzeumot (sajnos egyellőre csak kívülről). Ebéd után megkerestük a piacokat, amik számomra a budapesti kínai piacokhoz hasonlóak: zsúfolt, levegőtlen, sok vacak, kevés érték, viszont rengetek lelkes árus.;-)

Miután elegünk lett a sok bazárból elindultunk a Chapatti Beach felé, útközben kisebb kalandba keveredtünk egy taxissal, aki dupla áron akart elszállítani minket, s mi ezután kiszálltunk a következő sarkon. A tenger gyönyörű este, a fények, a levegő jóillatú (ami kevés helyen olyan Mumbaiban sajnos), és viszonylag csönd van, ami szintén nem jellemző a városra.

Este még kipróbáltuk a helyi pizzát, ami egész finom volt és nem volt nagyon fűszeres, ill. nem indiai fűszerekkel volt elkészítve (kellemes a változatosság).

Nem hiszem el hogy péntek van....

A szállodában nem volt időm reggelizni, mivel ma 9-re bennt kellett lenni az irodában, 9:30-kor megbeszélés a Tata Chemicals HR igazgatójával. Ennek következménye képpen nagyon nehéz volt kűzdeni a szemeim lecsukódása ellen. A megbeszélés nagyon érdekes volt, kiderült, hogy a Tata dolgozik együtt magyar civil szervezetekkel is.
Furcsaság: az épületben voltak kóbor kutyák és a bejáratnál kézfertőtlenítés volt (H1N1 miatt gondolom).

Délután befejeztük a dokumentumot, ami majd a végső riport lesz, ill. átbeszéltünk egy-két információt, amit hétfő reggel fogunk prezentálni az igazgatónak. Nandita kijavított néhány dolgot a szövegben, amit 1:1-ben a honlapjukról szedtünk le, miután elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen gyakran frissítik???

Munka után sétáltunk egyet az iroda környékén, csupa közigazgatási épületet láttunk, kevés az autó, éjszaka nem ajánlatos ott tartózkodni, mert nincs forgalom és drogosok is vannak (Nandita mesélte).
Érdekes, hogy itt nem galambok vannak, hanem varjak. A leggyakoribb fa pedig az indiai fügefa (banyan tree).

Este még sétáltunk Sue-val, mert egész nap csak ülünk, és ezt nem lehet kibírni. Vettem normális kávét meg gránát almát, SUe megtanított, hogy hogyan kell meghámozni - lsd. video. Kicsit eltévedtünk, találtunk egy természetes alapanyagokkal dolgozó fagyizót, ahol nagyon fincsi fagyikat lehet kapni (www.naturalicecreams.in).

Amikor hazaértem úgy éreztem, hogy 10 órát tudnék aludni egyhuzamban, de végül csak kb. 8-9 órát aludtam, de az nagyon jól esett.

Csütörtök reggel volt egy kellemes megbeszélés a Kamara igazgatójával, befejeztük a projekt tervet. Az ebédet rendeltük, hogy ne menjen el sok idő vele. A nap gyakorlatilag produktívan telt, megcsináltunk mindent, amit elterveztünk.
Nandita felírt nekünk néhány kifejezést hindiül amit próbálunk memorizálni, több-kevesebb sikerrel.:-) Például a jó reggelt = Suprabhat és a köszönöm = Sukriya.

Este két óra autókázás után megérkeztünk Kabi lakásához, ami nagyon szép és tágas. 2 aranyos kutyája van, a nevüket sajnos nem tudtam megjegyezni. Nemsokkal ezután megérkezett Kabi barátja, Leslie, aki az aznapi főzőleckét tartotta. Lassan, de biztosan elkezdtük előkészíteni a zöldségeket (Kabi lakása vegetariánis), a dobverőket (dél-indiai zöldség) meg kellett hámozni, mint a rebarbarát; hagymát, foghagymát és répát pucoltunk; uborkát és paradicsomot reszeltünk; gyömbért szeleteltünk; padlizsánt negyedeltünk; tamarindot nyomkodtunk szét vízben és dált főztünk, mivel ez az alapja a számbárnak (Sambar). Ez alapvetően egy leves, de mi sűrűbben ettük. A számbáron kívül készült még gyömbéres, fűszeres krumpli, uborkás joghurt (cucumber pachadi) és főtt rízs, amire gheet kell önteni. A fűszerek közül curryt, masalát, mustármagot, fekete borsot, piros és zöld chilli paprikát, valamit sót használtunk - lsd képek.
A legérdekesebb számomra a curry levél volt, mivel itthon csak por formájában lehet kapni.
A főzés közben Kingfishert ittunk, amitől kellően elálmosodtam, így hazafelé a taxiban majdnem el is aludtam.

Összességében nagyon szép este volt és finomat ettünk (igaz csak éjfél körül lett kész, addigra pedig nem nagyon voltam már éhes).

Szerda reggel azzal ébredtem, hogy remélem ma kész lesz a laptop és minden rendben lesz. Hiszem, ha látom...

Délelőtt megbeszélés volt a Kamara vezetésével, ahol részt vett még Mamtha (IBM India), Bob (CDS, a szervezet, aki segít az IBM-nek a logisztikában), Kabi (CDS, helyi koordinátor), Nandita (CSR-ért felelős hölgy a Kamaránál, vele dolgozunk), Sue és én. A megbeszélés végén adtuk át az IBM-es ajándékokat, örömmel fogadták.
Délkörül kiderült, hogy az igazgató nem érti, miért nem eszünk kinnt, miért rendelünk. Ennek következtében elvitt minket az autó egy elegánsabb étterembe, ahol eddigi életem legjobb indida ételeit ettem. Foghagymás-vajas scampi, tandoori rákok és fűszeres csirke.
Miután szegény sofőr vagy 3-szor eltévedt, csak 3 órára értünk vissza, és mivel 4-kor indulni kellett a laptopért, gyors tempóban befejeztük a munkát az irodában, ill. a kocsiban. Tanulság: a hét további részében rendelünk.

Az IBM-nél minden rendben ment, a laptop egészséges, csak kicsit sok a biztonsági előírás, így kb. 45 percig tartott mire kijutottam.

Este csajos estét tartottunk, Dawn, Sue és én hármasban sétálgattunk, kávéztünk és gyümölcsöket vettünk. Én vettem magamnak egy 100% kashmir sálat 1200 Ft-ért (!!), mivel az irodában elég hideg van. Ettünk masala ízesítésű popcornt és édes lassit vacsorára (joghurt ital).

A keddi nap rosszabbul nem is kezdődhetett volna. A céges autó rendben volt, azt kivéve, hogy egy kiálló rugó kiszakította a táskámat. Van benne légkondicionáló és a söfőr fiú is kedves és jól vezet, bár egy kukkot se ért angolul. Amikor beértünk az irodába, körbevezettek minket, egy műemlékvédelem alatt álló épületben van a kikötőben.
Az iroda se nagy, de a számunkra kijelőlt helység kifejezetten egy lyuk, de legalább kettesben vagyunk. Amikor bekapcsoltam volna a laptopom, meg se mukkant. Néhány telefon után sikerült megbeszélni, hogy be kell vinnem az IBM-hez. Bár otthon mindent lementettem a gépről, azért megijedtem, hogy esetleg zene nélkül maradok 4 hétig... A nap ezen kívül nagyrészt meetingekkel telt, mindenki nagyon kedves volt. Megismerkedtünk Vijay-jel, aki a teát/kávét hozza, ha kérünk, nagyon kedves és szorgalmas diák, esti iskolába jár, remélem elvégzi és talál egy képességeinek megfelelő munkahelyet. Ebédre rendeltünk egy közeli vegetáriánus étteremből, és kiderült, hogy a Kamara fizeti. Délután korábban elmentünk, mivel az IBM csak 6-ig van nyitva. Ott az IT-s lány elmagyarázta, hogy meghalt az alaplap, de a merevlemez szerinte rendben van, és másnap délutánra kész is lesz. Huhhh....kövek görögtek le a szívemről.

Mikor visszaértünk a szállodába 2 társunk, Sandra és Clai épp indultak a Himalayaba, mivel ők a Homoktövissel (Sea buckthorn vagy Sanddorn) kapcsolatos projektben vesznek részt, aminek az ültetvényei ott találhatóak. Irígykedünk, hogy ők láthatják a hegyeket...

Este elmentünk együtt vacsorázni, majd következett a junk food night, ahol mindenki a saját országa olcsó, egészségtelen ennivalóját mutatta be. Voltak "ittas fiúk", tequila cukorsüvegben és csipős chips Mexikóból, karamellás popkorn és juharvaj Kanadából, kínai rizses chips, brazil földimogyoró halva, német Stapelchips, amerikai Orio keksz, Tootsie ROlls és rágó. Személyes kedvenc: juharvaj és karamellás popcorn, nyammmmiiiii..

A hétfői nap a partnerekkel való ismerkedéssel telt, 10 órára érkeztek meg a szálloda konferenciatermébe. A megbeszélés Mamtha bemutatkozásával kezdődött, aki az indiai IBM-nél dolgozik, a Corporate Citizenship & Corporate Affairs részleg managere, ő az indiai koordinátora a programnak. Utána a helyi IBM ügyvezető igazgatója mutatta be a cég projektjeit, jelenlegi piaci pozícióját. Ezután következtek a partnerek, majd mi. Összesen 5 civil szervezethez lettünk beosztva, mindenhova 2-2 ember. Mi Sue-val a Bombay Kereskedelmi és Iparkamaránál dolgozunk egy átfogó CSR (társadalmi felelősségvállalás) politika megteremtésén. Ebéd után logisztikai megbeszélés következett, mindenki a saját partnerével.

Miután elmentek a partnerek taxiba ültünk és bekocsikáztunk a városba, ahol útközben érdekese kiírásokat, táblákat lehetett látni. Nekem ez tetszett a legjobban:
lámpás kereszteződés előtti 1. tábla: Kérjük vezessen lassabban
lámpás kereszteződés előtti 2. tábla: Kérjük vigyázzon a gyalogosokra
lámpás kereszteződés utáni tábla: Köszönjük!
Mindez persze azért, mert a lámpa csak jelzés értékű, mindenki úgy vezet, ahogy neki tetszik...:-)
A városban megnéztük a Gateway of Indiát, ami élőben sokkal kisebb, mint képen, utána pedig az egyik tengerpartot, nagyon szép és viszonylag csendes volt.

A nap végén együtt vacsoráztunk, én zöldséges krémmel töltött paratát ettem (indiai kenyér), a többiek Dosákat és más finomságokat. Kipróbáltuk a helyi sört is (Kingfisher), nagyon finom. Vacsora közben felhívott a partner, hogy a céges autó másnap 8:30-ra jön értünk és lediktálta a rendszámát, nehogy rossz autóba szálljunk be (a hotel előtt elég sok auto várakozik utasokra).

Sziasztok!

Sajnos kedden reggel felmondta a szolgálatot a laptopom és csak tegnap este kaptam vissza. Ma vagy holnap talán lesz időm blogolni.

Üv,

Cili