A keddi nap rosszabbul nem is kezdődhetett volna. A céges autó rendben volt, azt kivéve, hogy egy kiálló rugó kiszakította a táskámat. Van benne légkondicionáló és a söfőr fiú is kedves és jól vezet, bár egy kukkot se ért angolul. Amikor beértünk az irodába, körbevezettek minket, egy műemlékvédelem alatt álló épületben van a kikötőben.
Az iroda se nagy, de a számunkra kijelőlt helység kifejezetten egy lyuk, de legalább kettesben vagyunk. Amikor bekapcsoltam volna a laptopom, meg se mukkant. Néhány telefon után sikerült megbeszélni, hogy be kell vinnem az IBM-hez. Bár otthon mindent lementettem a gépről, azért megijedtem, hogy esetleg zene nélkül maradok 4 hétig... A nap ezen kívül nagyrészt meetingekkel telt, mindenki nagyon kedves volt. Megismerkedtünk Vijay-jel, aki a teát/kávét hozza, ha kérünk, nagyon kedves és szorgalmas diák, esti iskolába jár, remélem elvégzi és talál egy képességeinek megfelelő munkahelyet. Ebédre rendeltünk egy közeli vegetáriánus étteremből, és kiderült, hogy a Kamara fizeti. Délután korábban elmentünk, mivel az IBM csak 6-ig van nyitva. Ott az IT-s lány elmagyarázta, hogy meghalt az alaplap, de a merevlemez szerinte rendben van, és másnap délutánra kész is lesz. Huhhh....kövek görögtek le a szívemről.

Mikor visszaértünk a szállodába 2 társunk, Sandra és Clai épp indultak a Himalayaba, mivel ők a Homoktövissel (Sea buckthorn vagy Sanddorn) kapcsolatos projektben vesznek részt, aminek az ültetvényei ott találhatóak. Irígykedünk, hogy ők láthatják a hegyeket...

Este elmentünk együtt vacsorázni, majd következett a junk food night, ahol mindenki a saját országa olcsó, egészségtelen ennivalóját mutatta be. Voltak "ittas fiúk", tequila cukorsüvegben és csipős chips Mexikóból, karamellás popkorn és juharvaj Kanadából, kínai rizses chips, brazil földimogyoró halva, német Stapelchips, amerikai Orio keksz, Tootsie ROlls és rágó. Személyes kedvenc: juharvaj és karamellás popcorn, nyammmmiiiii..